Eszeveszetten rohangáló szürkepólós suhancok. Pofátlan komisz csűrhe. Páran már a kezdetektől a felhők közt lépdesve estek neki a kíméletlen Hajtásnak. Pólóinkaz még festéktől ragadva vettük fel, de egységben, boldogságban, egészségben, szépségben, örömben osztozva.
Elkezdődött...
Egyik feladatunk volt, hogy változtassuk szőlőt musttá, a mustot borrá, a bort musttá, a szőlőt borrá, a mustot szőlővé, a bort bugyivá, a bugyit együk meg, köpjük ki egy fatönkre, és csiszáljuk azon addig, amíg át nem változik Árgyélus királyfivá!
A feladat emberére talált! Vezetőnk, parancsolónk, urunk SOMA robotizálta magát, és kommentátora segítségével rövid, de látványos performansszal belopták magukat a zsűri szívébe. Még azt az idióta odavissza időben ugrálós filmet is látták, amire próbáltak utalni... Pfff szégyen és gyalázat ez a mai fiatalság, hogy milyen szennyeken nő fel! Bezzeg én még oroszlánkirályokon nőttem fel.... Hmmmmm
"Hakuna Matata! What a wonderful phrase
Hakuna Matata! Ain't no passing craze
It means no worries for the rest of your days
It's our problem-free philosophy
Hakuna Matata!"
Asztán volt még az a piramisos bordaléneklős feladat is amikor az egyész klubb egymás hegyén hátán állva, csípve harapva, de mégis hatalmas szervezettséggel egy emberi piramist emelt az égbe! Majd felcsendült a dal... Mintha kis manók bújtak volna elő a kollégium sűrű erdejéből, és csilingelős hangocskájukkal töltötték volna be a terepet.
"Nem iszunk mi vöröset VÖRÖSETnem nyelünk le fehéret FEHÉRET..."Még most is fátyolos lessz a tekintetem, ha eszembe jut ez az egység! Ez az összetartás. Pár éve még azzal menőztünk, hogy mindenhol kupacoltunk. Bárki földre került azonnal megrohamozta 6 testes Club80-as fiatalember. De miután Miskolc így majdnem eltörte az orrát felfüggesztettük az ilyen jellegű örömkinyilvánítást. És most új szintre emeltük! Mától nemcsak odahányunk dolgokat, hanem építkezünk belőle!
